készítette Balogh Szabolcs IX. B osztályos tanuló
Immár tizenöt évtizede annak, hogy 1848. március 15-e nem csupán egyetlen tavaszi napnak, hanem másfél esztendő csodálatos szabadságküzdelmeinek közös jelképe. Kevesebbet beszélünk azonban a "márciusi láng"-nak a szabadságharc utáni másfél évtizedben történt újjáélesztési kísérleteiről. Ez alkalommal a "nagy idők" egyik legnevesebb katonájára emlékezünk, tevékenységének a szélesebb közönség előtt alig ismert oldalát állítva a középpontba. Hogyan politizált Komárom hőse, Klapka György honvéd tábornok az emigrációban?
1859. március 15-én a konstantinápolyi hatóságok a Genovából érkezett hajó utasainak útleveleit ellenőrizték. Nem keltett különösebb feltűnést Joseph Turin chambéry kereskedő okmánya. Ha netán akadt titkos ügynök a vámhivatalban, vajon eltűnődött-e az utas nevének és illetőségének furcsa összhangján? Chambéry ugyanis a szárd-piemonti királyság uralkodó dinasztiájának, a (mindinkább olaszosan írandó) Savoia-családnak a hercegi székvárosa volt, a (mindinkább franciásan nyilvántartott) Savoi tartomány központja, míg a személynév németes változatban utalt az említett dinasztia országainak királyi központjára, Torinóra. Ha volt ott külföldi ügynök -- az osztrák és az orosz kormány nem sajnálta ilyesmire a pénzt a török fovárosban --, és igyekezett a keleti tülekedésben láthatóan otthonosan mozgó idegen nyomába szegődni, a szűk, kacskaringós sikátorokon át csupán egy európaiak által látogatott szerájig követhette a titokzatos idegent. Pár óra múlva valóban azonban a név sugallta helyszínen, a szárd-piemonti királyság követi rezidenciájának kapuján kopogtatott a kereskedő létére igencsak katonás mozgású férfi.
A morva eredetü, megnemesített temesvári polgárcsaládból származó Klapka György még nem töltötte be harmincadik életévét, amikor a nép ajkán már elhíresült katonai dicsősége. Érthető, hogy a keserü leveretés után a magyar politikai emigráció élén szerette volna folytatni szabadságharcos küldetését. A Banque Générale de Suisse munkatársaként szilárd polgári egzisztenciával és egyben kellő mozgásképességgel rendelkező tábornok először 1853-ban, az Oroszország és Törökország között kirobbant krími háború hírére utazott Konstantinápolyba, hogy felajánlja szolgálatait a török kormánynak. Lépése teljes összhangban állt azzal az általános feltételezéssel, hogy Ausztria -- az 1849-es segítség fejében -- a cári Oroszország mellett lép hadba, és így nagyhatalmi érdekké válik, hogy a magyar emigráció újra forradalmasítva Magyarországot lekösse az osztrák katonai erőt. Ezt a veszélyt a bécsi diplomácia is felismerte, így közvetve a magyar emigráció keleti mozgósítása is hozzájárult ahhoz, hogy Ausztria végül cserbenhagyta Oroszországot. I. Miklós cár csalódottságában állítólag az egyik lakájának adta az asztalán álló Ferenc József szobrot... A ha csak formálisan is, de szövetségessé váló osztrákok kímélése miatt nem lehetett Klapka tábornok sem a dunai török front, sem a kaukázusi seregek főparancsnoka.