Balogh Szabolcs:
"Ne csak istenben bizzunk mint bizánk,
Emberségünkből álljon fel hazánk."
(Petőfi)
Magához hívatott Mészáros Lázár altábornagy, s megbízott, hogy adjak át paramcsnokomnak, személyesen csak Klapka tábornoknak egy levelet. Azonnal útnak indultam táborhelyünk, Komárom felé.
Mikor már majdnem odaértem, észrevettem, hogy kemény harc folyik. Mivel én is ebben a várban harcoltam, tudtam, hogy az ellenség katonái könnyen elfoghatnak a fontos levéllel együtt. Elrejtőztem hát a közeli erdőben.
Rejtekhelyemről láttam az osztrák seregek és a vár védőinek összecsapását. Mikor leszállt az este, az éj leple alatt beosontam a várba. Rögtön Klapka tábornok szállására siettem. Az ajtaja el˜őtt találkoztam Prágay alezredessel, aki a tábornok elé vezetett.
Klapka még jelenlétemben elolvasta a levelet, s kis gondolkodás után ezt mondta: " menj vissza a kaszárnyába és térj nyugovóra fiam, holnap újabb harcok várnak ránk!"
A kaszárnyába hosszú út vezetett. Útközben találkoztam nagybátyámmal is, aki nagyon sietett, ezért csak pár jó szót mondott. A kaszárnya körül már csak alig páran beszélgettek. Többségük már a csata fáradalmait pihente ki és erőt gyűjtött az újabb harchoz.
Én még kaptam a szakácstól finom meleg pirítóst, amit azonnal megettem. Megláttam egyik barátom s vele kezdtem beszélgetni falatozgatás közben.
Elmondta: "A járás egész nemzetőrségét berendelték Komáromba a várőrség pótlására. Haynau serege körülzárta a várat. Kb. 35 ezer katona állt mindkét oldalon a harc kezdetekor. A lábadozó Görgey, aki a várban tartózkodott, a vár sáncairól nézte végig az ütközetet. Dél felé már minden ponton előnyben voltunk a vár védői. Iszonyú nagy küzdelem volt. Csémnél, Szőnynél és Monostornál is halomban feküdtek a holttestek. Ekkor azonban a csatatéren megjelent Panyutyin orosz tábornok hadteste. Sajnos a csata kimenetele megfordult. Klapka tábornok belátta szándékának sikertelenségét és naplementekor beszüntette a harcot. A mai csatában1500 katonatársunk esett oda."
Közben újabb hírek érkeztek a főhadiszállásról. Összeült a haditanács és úgy határozott, hogy Görgey az I., a III. és a VII. hadtesttel az egyetlen lehetséges útvonalon, a Duna bal partján elvonul. A vár védelmére csak a II. és a VIII: hadtest marad Klapka vezetésével.
A következő reggel aránylag nyugodtan kezdődött. Görgey serege elhagyta a várat. A gyalogság és a lovasság még az éj leple alatt átkelt a Vág - Dunán, hajnalban útnak indultak a tüzérek s végül a lőszert, élelmiszert és a sebesülteket szállító kocsik zárták a menetet. Az utolsó társzekér a déli órákban gördült át a hídon.
Ebéd után Latinovits György honvéd alezredes ismertette velünk a hadrendet. A vár főparancsnoka Klapla kábornok. A II. hadtest parancsnoka Nászonyi József honvéd ezredes. A VIII. hadtest parancsnoka Asserman honvéd ezredes. A II: hadtesthez 10 zászlóalj gyalogság és 14 ágyú , a VIII. hadtesthez 12 zászlóalj gyalogság és 20 ágyú tartozott. Összesen kb. 15 ezer katona védi a Komáromi várat.
Az ezredes után maga a tábornok emelkedett szólásra. Mindenki figyelmesen hallgatta s szavai szinte beleivódtak a lelkünkeb: " ... Vitézek! Fogjátok fel e magas feladatot, melyre a végzés benneteket kijelölt, tudjátok meg, hogy csak egyedül bátorságtoktól s tántoríthatatlan kitartásoktól függ, hogy örökös tisztelettel említessék-e a magyar név? vagy halálos meggyaláztatásnak vessék-e áldozatul? s ne feledjétek, hogy e föld, melyet tapostok, még most is vértől párolog - testvéreiteknek vérétől! kik a haza szent ügyéért - s szabadságunkért oly örömest áldozzák éltüket."
Mindnyájunkat meghatottak a tábornok őszinte, lelkes szavai. Az egész tábor visszhangozta beszédének zárósorait: "Éljen a szabadság! Éljen szeretett hazánk!"
Másnap ismét körülzárta Komáromot az ellenség, megkezdődött a vár újabb ostroma. Klapka a következő szavakkal zárta az aznapi napiparancsát: " Mindenki vessen számot önmagával! Bármint alakuljanak is a viszonyok, már most kimondom, mi ezt a helyet csak becsülettel hagyhatjuk el, avagy ennek összeomló romjai temetnek el mindannyiunkat!"
Mindannyian megpróbáltuk a lehetetlent - magunkra hagyatva és körülzárva megvédeni a szabadságot. Időnként ki-ki törtünk a vár falai körül, hogy felmérjük az ellenfél erőviszonyait.
Tábornokunk újfajta harci taktikát dolgozott ki. A kitöréseket mindig egyszerre több irányban hajtottuk végre, hogy elvonjuk az ellenség figyelmét a magyar sereg eredeti szándékáról.
Engem Kosztolányi ezredes zászlóaljába osztottak be. Váratlanul rajtaütöttünk a tatai osztrák helyőrségen. Ez a rajtaütés sikerrel járt. Szinte az egész helyőrséget fogjul ejtettük. Ráadásul nagy mennyiségű élelmiszert, lőszert és gy sikerült zsákmányolnunk. A legértékesebb zsákmányunk azonban a bécsi postakocsi volt. Ebben értékes irományokat találtunk.
A harc után letáboroztunk. Mikor már majdnem nekikezdtünk a vacsorának, egy futár jött a várból. Mindenki megkönnyebbült, mikor megtudtuk, hogy a levél nem az azonnali visszaindulásra tartalmaz parancsot. Mindnyájan lepihentünk a visszaút előtt.
Alig nyújtoztattam ki fáradt tagjaimat, amikor Kosztolányi ezredes hívatott magához. "Fiam", - mondta -"maga hűséges, jó katonánk! Azonnal induljon vissza a várba ezekkel a zsákmányolt iratokkal, mert azok nagyon fontos adatokat tartalmaznak. Sokban függ attó a szabadságunk további sorsa, hogy ezek a papírok mielőbb a tábornok kezébe jussanak. Legyen óvatos és meggondolt!"
Így búcsút vettem bajtársaimmal és útnak indultam Komárom várába.